A kristálypohár millió szikrázó darabra pattan szét,
tartalma szétfolyik a szilánkok között. Gyönyörű látvány, de a fiúnak nem ez
jut róla eszébe, hanem egy hasonlat. Pont így hullott darabokra az élete is,
pillanatok alatt. Vajon ilyen állapotban van most a szíve?
Fojtogatja a sírás, nem akar a férfi szemébe nézni, elege
van. Unja már, hogy folyton fájdalmat okoznak neki. Nem bírja tovább elviselni.
Már meg sem hallja a fülsértő kiabálást, némán, a könnyekkel
küszködve pakol egy táskába. Nem figyel a rendre, csak bedobálja a cuccokat.
Ugyan minek óvatoskodna? Vele se óvatoskodott senki. Most elmegy. Nem szól
senkinek. Tőle sem kérdeztek soha semmit, ő miért tenne máshogyan?
Dühösen elmázol egy könnycseppet a szeme sarkában. Nem
sírhat többé! Nem kisfiú már, és nem akarja, hogy gyengének higgyék. Nem, soha
többé nem fog sírni. Hátrahagyja ezeket a szörnyűségeket, elmenekül az élete, a
sorsa elől. Nem fél attól, hogy utoléri. Nem érdemli ezt.
Egy bizonyos ember fog neki hiányozni, de most nem gondolhat
erre. Ha tényleg lelép, akkor nem hagyhatja, hogy egyetlen személy ilyen nagy
hatással legyen rá, és meggátolja hirtelen már nagyon is fontosnak tűnő
tervében.
Lomos íróasztaláról felkap egy papírt és egy tollat, de
annyira remeg a keze, és annyira zavarodott, hogy képtelen írni bármit is.
Dühödten harap az ajkába. Nem vesztegetheti az idejét. Végül egyetlenegy szót
vés szinte olvashatatlan macskakaparással az írólapra: Szeretlek.
Talán sosem mondta még, de azt akarta, hogy tudja; nem
miatta megy el. Bűntudata támad, amiért nincs lehetősége normálisan elbúcsúzni,
de ha szólna neki, hogy mire készül, biztosan megakadályozná. És különben is;
utál búcsúzkodni. Nincs szüksége még több sebre.
Megkeményíti magát, a szívét, és nagy levegőt véve kilép a
szobaajtón. Nem fordul meg, hogy utoljára szemügyre vegye, mert nem bírna
elmenni, ha megtenné. Emlékeztetnie kell magát, hogy miért teszi, amit tesz.
Halkan a bejárathoz lopakodik, a konyhából szűrődő hangok
elnyomják az ajtó nyitódó, majd záródó zaját. Kint van. Mélyen szívja be az
édes levegőt; szabadság illata van. Tüdejét szorítja döntésének súlya, de nem
fog megfutamodni. Nem lesz gyáva.
Végigmegy az utcán, egyszer sem fordul meg. Senki nem vette
észre, hogy mit csinál. Soha, senkit nem érdekelt igazán, hogy mi van vele.
Felőlük akár meg is halhatna.
(2014. 08. 26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése